Kezelési lehetőségek kokain-használók számára

  A kokain használatról                                                   

Beavatkozások hatásossága

Meghatározás

A DSM-IV-TR (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) meghatározása alapján a kokain abúzus olyan problémás kokain-használat, mely kisebb életvezetési problémákhoz vezet, a kokain-függőséget pedig olyan kényszeres használatként definiálja, amely számos káros pszichológiai és fizikai következménnyel jár.

Összességében a kokain a kannabisz után a második legtöbbet használt kábítószer Európában, bár a prevalenciában nagy különbségek vannak az egyes országok között. Becslések szerint körülbelül 13 millió európai használta már legalább egyszer életében kokaint, a 15-64 év közötti felnőttek átlagosan 3,9%-a.

Etiológia

A kokain miatt kezeltek körében van az egyik legnagyobb különbség a nemek arányában (ötször annyi a férfi közöttük, mint a nő), és az átlagéletkoruk (körülbelül 32 év) is a legmagasabbak között van a kezelésben lévő szerhasználók körében. Különösen így van ez azokban az országokban, ahol nagy számú elsődlegesen kokaint használó kliens van, Olaszországban például a nemi megoszlásuk 8:1 és az átlagéletkoruk 35 év.

Megközelítőleg a kokain-használók fele kezdte a szerhasználatot 20 éves kora előtt, és 88%-uk 30 éves kora előtt. Spanyolországban és Olaszországban arról számoltak be, hogy a kokain kipróbálása és az első kezelésbe kerülés között nagyon hosszú idő (9-12 év) telik el.

Prevalencia

Az európai kokain-használat továbbra is a nyugati országokban koncentrálódik, melyekben a szer használata jellemzően stabilizálódott vagy továbbra is növekvő trendet mutat. Ugyanakkor az adatok azt mutatják, hogy a szer folyamatosan terjed a más országokban is. A kokainhoz kapcsolódó kezelési igény szintén nő. A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a fogyasztás jelenlegi szintje továbbra is magas, a szer használata nem csökken azokon a területeken, ahol már korábban elterjedt, az egyéb területeken pedig tovább növekszik. 2007-ben a járóbeteg ellátásba kerülő szerhasználók 18%-ánál volt a kokain az elsődlegesen használt szer.

Kezelés

Európában a közellátást nyújtó kezelőhelyek döntően az opiát-használók igényeire szabottak, a kokain-használókra specializálódott kezelőhelyekből kevés van és azok is jellemzően magánintézmények. Néhány országban (pl.: Spanyolország, Írország, Olaszország) ugyanakkor már létrehoztak stratégiákat illetve kezelési programokat kifejezetten kokain-használók részére, Franciaországban folyamatban van célzott programok kialakítása. A kokain-használók, és így az igényeik, szükségleteik rendkívül heterogének, ami nagyban megnehezíti az őket megcélzó kezelési programok kialakítását és létrehozását.

Eredmények

A kezelés nem mindig elég hatékony ahhoz, hogy minden elvárt eredményt elérjen, az alábbiakban felsoroltak a legfontosabbak.

Elsődleges eredmények

  • Kezelésben maradás (vizsgálatok* azt mutatták, hogy a kezelésben lévők kevésbé vállalnak kockázatokat és kevésbé vesznek részt bűncselekményben)
  • A kezelés elfogadhatósága, a kezelés során tapasztalt mellékhatások
  • Kokain használat

 *például: az angol Nemzeti Kezelési Eredményesség Vizsgálat (National Treatment Outcome Research Study – NTORS), és az Ausztrál Kezelési Eredményesség Vizságlat (Australian Treatment Outcome Study – ATOS)

Prognózis

A kezelésben lévő kokain-használó kliensek két fő csoportját lehet megkülönböztetni. A szociálisan integrált egyének, akik jellemzően kokaint használnak, és egy társadalmilag marginalizáltabb klienscsoport, akik a kokaint (gyakran crack-kokaint) opiátokkal kombinálva használják.

vissza az oldal tetejére

A kokain használók számára elérhető kezelések hatásairól

Röviden: Annak ellenére, hogy néhány vizsgálatban foglalkoztak kokain használókkal, jelenleg nincs gyógyszeres támogatással működő kezelés számukra. Ugyanakkor különböző pszichoszociális beavatkozások, mint például a kognitív- és/vagy viselkedésterápiák bíztató eredményeket mutatnak.

Hatásos

Jelenleg ebben a kategóriában nincs a kritériumoknak megfelelő beavatkozás.

Jellemzően hatásos

Viselkedésterápiák

Viselkedésterápiák kifejezetten jobb teljesítményt nyújtottak a klinikai kezeléseknél az elvégzett pszichoterápiás ülések számát tekintve (összesen 3663 résztvevővel lezajlott 27 randomizált kontrollált vizsgálatotot sorra vevő szisztematikus irodalmi áttekintés alapján, Knapp et al., 2007).

Gyakorlati példa az EDDRA-ból:

CRA A közösség megerősítését célzó, kuponokkal kombinált megközelítés a kokain kezelésére, Hollandia

Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápiák a hatásosnak bizonyultak a szerhasználattal kapcsolatos konzultációnal kezelésből való kieséssel és a kokainhasználat csökkentésével kaprcsolatban (egy összesen 3663 résztvevővel lezajlott 27 randomizált kontrollált vizsgálatotot sorra vevő szisztematikus irodalmi áttekintés alapján, Knapp et al., 2007)

Diszulfiram a kokain függőség kezelésére

Jelenleg csak korlátozott tudományos bizonyítékok álnak rendelkezésre a diszulfiram klinikai használatával kapcsolatban kokain függők kezelésében, de néhány folyamatban lévő vizsgálat valószínűleg javíthatja az eredményeket. A következőkben bemutatott eredmények egy szisztematikus irodalmi áttekintésből (Pani et al., 2010) származnak, amely hét randomizált kontrollált vizsgálatot tekintett át (N=492).

A diszulfiram statisztikailag szignifikáns mértékben volt jobb a placebónál a következőkben:

  • Kliensek kezelésben tartása (két kutatás, N=87 kliens, relatív kockázat 0.82, 95% konfidencia itervallum 0.66 – 1.03);
  • Kokain használat csökkentése (nem összesített eredmények) (önálló tanulmányokból ismert, hogy négyből egy összehasonlítás esetében a diszulfiram volt jobb), absztinens hetek száma, 20 résztvevő, WMD 4.50 (95% konfidencia itervallum 2.93 – 6.07).

A diszulfiram nem volt statisztikailag jobb, mint a naltrexon a következőkben:

  • Kiesésők számának csökkentése (három kutatás, N=131, relatív kockázat 0.67, 95% konfidencia itervallum 0.45 – 1.01)

A diszulfiram nem volt jobb, mintha nem kapott volna semmilyen gyógyszeres kezelést a következőben:

  • Kokain használat csökkentése (egy vizsgálat, N=90 résztvevő), az egymást követő absztinens hetek maximuma, súlyozott átlag 2.10 (95% konfidencia itervallum 0.69 – 3.51); olyanok száma, akik három vagy több egymást követő héten voltak absztinensek (relatív kockázat 1.88, 95% konfidencia itervallum 1.09 – 3.23).

Hatásos de vannak hátrányai

Jelenleg ebben a kategóriában nincs a kritériumoknak megfelelő beavatkozás.

Nem ismert hatásosságú

Antipszichotikumok kokain függőségre

Amato et al. (2007) nem találtak tudományos bizonyítékot, amely támogatná az antipszichotikumok klinikai használatát a kokain függőség kezelésében. A vizsgált antipszihotikumok a risperidon, az olanzapin és a haloperidol voltak, ezekkel kapcsolatban az áttekintett hét tanulmányban (résztvevők: N=293) nem találtak szignifikáns különbséget egyik hatásossági mutatóban sem a placebóhoz képest.

A risperidon jobbnak bizonyult a placebónál a kiesők számának csökkentésében (négy tanulmány, N=178, relatív kockázat 0.77, 95% konfidencia itervallum 0.77 – 0.98)

A tanulmányokban nem voltak használható eredmények olyan fontos változókkal kapcsolatban, mint a mellékhatásoka, kokainhasználat a kezelés alatt vagy a sóvárgás.

Pszichostimulánsok az absztitencia megtartásához

A pszichostimulánsok (bupropion, dextroamfetamin és modafinil) statisztikai elemése azt mutatta, hogy bizonyos mértékben, trend-szerűen segítik a kokain absztinencia megtartását (8 tanulmány alapján, amelyben összesen 800 kliens szerepelt, relatív kockázat 1.41, 95% konfidencia itervallum 0.98 – 2.02, p=0.07) (Castells et al., 2010).

Terápiás közösségek a szerhasználat és –függőség kezelésére

Egy szisztematikus irodalmi áttekintésben (Smith et al., 2006), amelyben hét, összesen körülbelül 5000 betegről szóló vizsgálat szerepelt azt találták, hogy az ilyen beavatkozások hatását nehéz megbecsülni.

Terápiás közösségek börtönökben

Csak kevés bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy önmagában a börtönhöz képest a börtönökben működő, szerhasználattal foglalkozó terápiás közösségek jobbak lennének a börtönbe való visszakerülés megakadályozásában (12 hónappal a börtönből való kikerülés után nézve). A börtönben működő terápiás közösségbe járó elítéltek közül szignifikánsan kevesebben voltak 12 hónappal a szabadon bocsájtás után újra börtönben azokhoz képest, akik semmilyen kezelésben nem részesültek, vagy más szolgáltatásokban vettek részt (Smith et al., 2006).

Bizonyítottan hatástalan

Antiepileptikumok a kokain függőség kezelésére

Jelenleg nincs tudományos bizonyíték, amely támogatná az antiepileptikumok klinikai használatát a kokain függőség kezelésében.

Pszichostimulánsok a szerhasználat és a kezelésből való kiesés csökkentésére, illetve a kezelésben maradás növelésére.

Castells és munkatársai (2010) 16 randomizált kontrollált vizsgálat (N=1345) szisztematikus irodalmi áttekintésében azt találták, hogy a a pszichostimulánsok nem hatásosak a következőkben:

  • kokain használat csökkentése (összesen körülbelül 500 kliensről szóló hét tanulmány) (standardizált átlagos különbség 0.11, 95% konfidencia itervallum –0.07 – 0.29);
  • kezelésben tartás (összesen körülbelül 1300 résztvevőt felölelő 16 tanulmány) (relatív kockázat 0.97, 95 % konfidencia itervallum 0.89 és 1.05 között);
  • a kezelésből nem kívánatos események miatt kiesésők számának csökkentése (összesen körülbelül 1000 klienssel kapcsolatos 11 tanulmány alapján) (RD 0.01, 95% konfidencia itervallum –0.02 – 0.03).

 vissza az oldal tetejére

Felhasznált irodalom

vissza az oldal tetejére