Büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó reintegrációs programok

  A problémakör                                                   

Beavatkozások hatásossága

Meghatározás

Ezen az oldalon a büntetés-végrehajtás területéhez kapcsolódó foglalkoztathatóságot javító beavatkozásokat és a hatásosságukkal kapcsolatban jelenleg elérhető tudományos bizonyítékokat foglaljuk össze.

A törvénysértést elkövető szerhasználók különböző pontokon (pl.: letartóztatáskor, vádemeléskor, bíróságon, börtönben, szabaduláskor) kerülhetnek kapcsolatba kábítószer-kezelésekkel és/vagy társadalmi reintegrációt segítő beavatkozásokkal, illetve különböző szervezetek (rendőrség, bíróság) irányíthatják őket ilyen tevékenységet végző intézményekhez. A különböző büntető- igazságszolgáltatási rendszerekben komplex eljárásokat alkalmaznak, és ezek országonként eltérőek, de általánosságban a bűnelkövetőknek szóló programok két típusát különböztethetünk meg, a közösségi alapú, és a börtönökben végzett beavatkozásokat.

A büntető- igazságszolgáltatás rendszerén belül végzett beavatkozások segíthetnek csökkenteni az újbóli bűnelkövetést, és így indirekt módon növelik az egyének foglalkoztathatóságát. Különösen azok a programok tudnak lehetőséget adni arra, hogy a kliensek komplex igényeit megfelelő módon lehessen kezelni, amelyek igyekeznek a bűnelkövetőket a börtön helyett a kezelés felé terelni. Az olyan beavatkozások, amelyekkel a börtönbüntetések elkerülhetőek vagy csökkenthetőek, megelőzhetik például a lakás/lakhatás elvesztését illetve a családi és egyéb társas kötelékek megszakadását is.

A társadalmi integráció akadályai

Egyéni szint: 

kevés vagy hiányzó végzettség, beleértve az írás-olvasás illetve számolás alacsony szintjét; kevés munkahelyi tapasztalat; bizonyos szakmákból (pl.: rendőr, tanár, gyermekekkel foglalkozó szakmák, pénzügyi intézményeknél vállalható munkák) kizár a büntetett előélet; krónikus mentális ill. fizikai betegségek; bizonytalan lakhatási körülmények; korlátozott készségek a személyközi kapcsolatokkal terén; komplex személyes igények; önbizalomhiány; kaotikus életvitel (pl.: késés, rossz időkezelés); családi problémák; alacsony elvárások önmagával szemben és általában az élettel kapcsolatban.

Strukturális szint:

napi szintű kezelésen való megjelenés követelménye; a kezelőhelyek nem megfelelő, munkaidővel nem összeegyeztethető nyitvatartási ideje; szervezetek közötti koordináció hiánya; stigmatizálás, diszkriminatív nézetek, cselekedetek és eljárások; a fizetéshez szükséges folyószámla nyitásának nehézségei; megnövekedett esély ideiglenes vagy bizonytalan munkahelyre; megfelelő foglalkoztatási lehetőségek hiánya; a „segélycsapda”, mint tévhit (azaz az a hibás előfeltevés, hogy a munkába kerüléssel elveszített járulékok, segélyek többet érnek, mint amit egy esetleges munkaviszonnyal megkereshetne); a munkáltató által kért erkölcsi bizonyítvány.

Beavatkozások

Szerhasználóknak szóló kezelés börtönökben

Ahogy a közösségben, úgy a börtönökben végzett szerhasználóknak szóló kezelések is fontos elemei a társadalmi integráció folyamatának – különösen akkor, ha a börtönben zajló oktatási, képzési programokhoz kapcsolódnak. A börtönökben elérhető, szerhasználathoz és az abból fakadó problémákhoz kapcsolódó kezelések sokfélék lehetnek a szermentes programoktól az opiát-szubsztitúciós terápiáig.

Börtönökben végzett szakképzés, képzés és utógondozó programok

A börtönökben elérhető szakképzések és képzések olyan beavatkozások illetve olyan beavatkozások rész elemei, amelyek segítségével a fogvatartottak – beleértve a problémás szerhasználó fogvatartottakat is – szabadon bocsájtásuk után munkát szerezhetnek (Hawley, 2011). Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a munkahely a legfontosabb tényező, ami megelőzi az újbóli bűnelkövetést (Skardhammar és Telle, 2009). Az utógondozó (vagy a bent megkezdett kezelés folytatását segítő – „throughcare”) programok célja, hogy azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a problémás szerhasználók a börtönben igénybe vettek, összekössék a közösségben elérhető programokkal a kikerülést követően. Emellett eljuttatják a volt fogvatartottakat a megfelelő kezelőhelyekre és olyan további szolgáltatásokba, amelyek segítenek a kezelésben maradásban és a társadalmi reintegrációban, mint például a lakhatást támogató, képző, álláskeresési tanácsadást nyújtó, családegyesítő, érdekérvényesítést segítő és általános egészségügyi szolgáltatások.

Feltételes szabadlábra helyezés támogatása

A feltételes szabadlábra helyezés támogatása („parole management”) speciális szakemberek bevonásával történik, gyakran a szabadlábra helyezéshez kapcsolódó programok részeként, ahol a büntetőügyben elítélt problémás szerhasználók a feltételes szabadlábra helyezéssel kábítószer-használók számára kezelést nyújtó intézményekbe kerülnek. Ilyenkor az értékeléseket és ajánlásokat speciálisan képzett, szabadlábra helyezéssel foglalkozó tisztek/ügyintézők készítik el, mintha esetkezelés folyna. Az ilyen ügyintézők jellemzően alacsonyabb kliensszámmal dolgoznak, és együttműködnek egy sor, kezelést illetve szakképzést végző szakemberrel.

Közösségben zajló kezelésekbe irányítás

Az ilyen beavatkozásoknál közösségben zajló kezelések kísérik vagy helyettesítik a szabadságvesztést (mint például az „elterelés” esetében). Ez az „átirányítás” lehet önkéntes vagy kötelező jellegű, és általában kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények esetében választják, vagy olyan esetekben, amikor a bűncselekmény elkövetésének hátterében a szerhasználat vagy a függőség áll, és így a kezelés feltehetően csökkenti az újabb bűnelkövetés 

Megjegyeznénk, hogy gyakran hívják az ilyen, közösségi kezelőhelyekre irányítást „elterelésnek”, valójában nem minden ilyen tevékenység elterelés, mert sor kerülhet rá a börtönbüntetésen felül is. Ezen kívül a „közösségi” kifejezést itt azért használjuk, hogy kiemeljük, hogy ezek a kezelések nem a börtönben zajlanak. Ebben a tágabb értelemben más színtereken zajló kezelések is idetartozhatnak (pl.: fekvőbeteg ellátás), amelyeket jellemzően nem a „közösségi” beavatkozások közé sorolnak.

„Drogbíróságok”

A „drogbíróságok”, kábítószer-kezelési bíróságok olyan bíróságok, amelyek specializáltan kábítószerrel összefüggő bűncselekményekkel, illetve kábítószerfüggő bűnelkövetőkkel foglalkoznak. A „drogbíróságok” célja nem az, hogy „megbüntessék” a bűnelkövetőket, hanem az, hogy csökkentség a jogsértő magatartások előfordulását, és segítsék az integrációt azzal, hogy az elkövetőket szerhasználók kezelésével foglalkozó intézményekbe utalják. A „drogbíróságokon” az erre szakosodott bírók határozzák meg, hogy az elkövetőket milyen kezelést kapjanak, de ezen kívül további tevékenységekre is utasíthatják őket, például valamilyen szakképzés elvégzésére. Az ítélet betartását szankciókkal és jutalmakkal érik el, valamint azzal, hogy megpróbálnak kapcsolatot kialakítani az elkövető és a bíróság között.

Eredmények

A foglalkoztatáshoz kapcsolódó eredmények tekinthetőek a társadalmi reintegráció legfontosabb indikátorainak.

Elsődleges eredmények

  • Foglalkoztatási ráta
  • Munkahelyen való megjelenés
  • Átlagjövedelem 

vissza az oldal tetejére

Elérhető tudományos bizonyítékok a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó reintegrációs programokról

Röviden: A „drogbíróság” programok segíthetnek az embereknek az anyagi támogatásoktól (segélyektől) független életvitel kialakításában, és abban, hogy munkahelyet találjanak vagy elkezdjenek egy iskolát. További vizsgálatok tisztázhatják a büntető igazságszolgáltatás területén zajló beavatkozások szerepét a foglalkoztatottság és a jövedelem javításában.

Hatásos

Jelenleg ebben a kategóriában nincs a kritériumoknak megfelelő beavatkozás.

Jellemzően hatásos

Drogbíróság hatása a foglalkoztatáshoz kapcsolódó kimenetekre, eredményekre

Egy kohorsz vizsgálatban (n=1781; Rossman et al., 2011, idézi: EMCDDA, 2012 – Online függelék) hatásosnak találták a drogbíróság-programokat a következőkben:

  • drogbíróságokon résztvevők 18 hónapos utánkövetésnél a kontroll-bűnelkövetőkhöz képest szignifikánsan kisebb mértékben számoltak be arról, hogy munkahelyet keresnek (27% vs. 42%), képzést keresnek (25% vs. 36%) vagy pénzügyi segítségre lenne szükségük (28% vs. 44%); valamint
  • drogbíróságokon résztvevők szignifikánsan magasabb mértékben jártak iskolába a 6. hónapnál (16% vs 8%), és valamivel magasabb arányban a 18. hónapnál (66% vs. 60%). 

Hatásos, de vannak hátrányai

Jelenleg ebben a kategóriában nincs a kritériumoknak megfelelő beavatkozás.

Nem ismert hatásosságú

A drogbíróság hatása a foglalkoztatottsági arányokra

Egy kohorsz vizsgálatban (n=1 781;Rossman et al., 2011, idézi: EMCDDA, 2012 – Online függelék) azt találták, hogy a drogbíróság program nem mutat eltérést a következőkben:

  • magasabb éves jövedelem. A drogbíróságokon résztvevők átlagosan magasabb éves jövedelemmel rendelkeztek, de a különbség csekély mértékű volt, és nem volt statisztikailag szignifikáns.
  • foglalkoztatási ráta (p < 0.10).

Bizonyítottan hatástalan

Jelenleg ebben a kategóriában nincs a kritériumoknak megfelelő beavatkozás.

vissza az oldal tetejére

Felhasznált irodalom