EMCDDA INSIGHTS 8

 

DROGHASZNÁLAT, CSÖKKENT GÉPJÁRMŰVEZETŐI KÉPESSÉGEK, KÖZLEKEDÉSI BALESETEK

Az EMCDDA nemrég megjelent szakirodalmi áttekintése átfogó képet nyújt a kábítószer-használat, a csökkent gépjárművezetői képesség és a közlekedési balesetek közötti kapcsolatról. Kitér módszertani kérdésekre, ismerteti a járművezetők körében elvégzett gyakorisági felmérések eredményeit, emellett pedig áttekinti az 1999 óta közzétett főbb nemzetközi epidemiológiai felmérések megállapításait. A beszámoló a kábítószer-használat, a csökkent vezetési képesség és a közlekedési balesetek közötti kapcsolatra vonatkozó kísérleti és gyakorlati vizsgálatok eredményeire is épít.
Az e területen végzett kutatások között főként kísérleti és epidemiológiai vizsgálatok találhatók, mindkét megközelítésnek megvan a maga előnye, illetve hátránya:

  • A szimulátorok segítségével vagy kontrolláltan drogot fogyasztó önkéntesek részvételével történő kísérletek az ok-okozati összefüggéseket tárják fel. Az eredmények egyes esetekben azonban csak korlátozott mértékben hasznosíthatók a polidroghasználat változatossága miatt, vagy az önkéntesek kábítószer-fogyasztási előéletében vagy a közöttük egyénenként mutatkozó különbségek miatt.
  • Az epidemiológiai vizsgálatok a kábítószer-használat gyakoriságát vizsgálják egyes csoportokon belül. Ezek magukban foglalják a közúti ellenőrzéseket, a kábítószerek egyes járművezetők alpopulációjában való elterjedtségének felmérésére irányuló vizsgálatokat, a baleseti kockázatra irányuló vizsgálatokat, a felelősség-elemzéseket, a lakosság egészében végzett felméréseket, illetve a farmako-epidemiológiai vizsgálatokat. Az epidemiológiai kutatás hatóköre korlátozott, hiszen elképzelhetők a kábítószer-használattal kapcsolatosan olyan kockázati tényezők, amelyekre nem derül fény a vizsgálat megállapításaiból. Az epidemiológiai kutatás másik hátránya az, hogy ezzel nem lehet megkülönböztetést tenni egy „valódi” kockázati tényező, illetve más, a kockázati tényezővel szoros összefüggésben álló tényezők között. Az egyes vizsgálatok eredményei többféle okból sem összehasonlíthatóak, ilyenek lehetnek például a vizsgált populációban vagy a kiválasztott mintákban mutatkozó különbségek.

A kísérleti vizsgálatok eredményei szerint bizonyos illegális kábítószerek befolyásolhatják a vezetői teljesítményt; egyes kábítószerek esetében  a hatás az adagtól függ.

  • A kannabisz ronthatja a vezetéshez szükséges egyes kognitív és pszichomotoros képességeket.
  • Az MDMA (ecstasy) kedvezőtlen és kedvező hatást egyaránt kifejt a teljesítményre.
  • Az együttesen alkalmazott alkohol és illegális kábítószerek hatásaira irányuló vizsgálatok szerint ilyen esetekben bizonyos illegális kábítószerek (pl. a kannabisz) további, szinergikus teljesítménycsökkenést eredményezhetnek, mások viszont (pl. a kokain) részben visszafordíthatják a teljesítménycsökkenést. 
  • Az illegális kábítószerek tartós használata bizonyos kognitív és/vagy pszichomotoros képességek romlását idézheti elő, és a vezetői teljesítmény csökkenését eredményezheti még akkor is, ha a vizsgált alanyból a szer már kiürült.

A kísérleti vizsgálatok eredményei egyes terápiás alkalmazású gyógyszerek esetében is nyilvánvaló teljesítménycsökkenést mutatnak.

  • A benzodiazepinek (Rivotril, Xanax stb.) általában rontják a teljesítményt, azonban míg bizonyos (hatásukat hosszú, közép- vagy rövid távon kifejtő) fajtáik súlyos teljesítményromláshoz vezethetnek, addig más fajták esetében a következő napon nemigen érvényesül a szer maradványainak hatása.
  • Az első generációs antihisztaminok a második generációsokhoz képest általában nyugtatóbb hatásúak, habár kivételek mindkét csoportban adódnak.
  • A triciklikus antidepresszánsok esetében a teljesítményromlás erősebb, mint a legutóbbi típusoknál, habár a második generációs szelektív szerotonin visszavétel gátlók fogyasztását követően elvégzett kísérleti vizsgálatok eredményei nem mindig konzisztensek.

Minden terápiás kategóriában vannak olyan szerek, amelyek esetében a teljesítményromlás elenyésző vagy nem következik be, ezért azoknak, akik vezetni szeretnének, ilyen készítmények felírása javasolt.

Az epidemiológiai vizsgálatok a kísérleti vizsgálatok számos megállapítását megerősítették. A közúti ellenőrzések során végzett felmérések alkalmával megvizsgált vezetők 1–2%-a esetében találtak kábítószer-fogyasztásra utaló nyomokat a nyálban.

  • Az elemzésre bocsátott kábítószerek közül az alkohol után a kannabisznak a legnagyobb az előfordulási gyakorisága, habár a benzodiazepinek jelenlétét vizsgáló minták elemzésekor a benzodiazepinek prevalenciája helyenként még a kannabisznál is magasabbnak bizonyult.
  • Statisztikai szempontból fokozott baleseti kockázat és/vagy balesetért való felelősség volt megállapítható a kannabisz, a benzodiazepinek, az amfetaminok, a heroin és a kokain esetében. Ezek a kockázatok pedig csak növekednek a kábítószer más pszichoaktív szerrel, pl. alkohollal történő együttes használatakor.

Ahhoz, hogy a bizonyos kábítószerek által a vezetési teljesítményre és a balesetek kockázatára gyakorolt hatást megfelelő biztonsággal megbecsülhessük, az epidemiológiai és a kísérleti vizsgálatok eredményeinek az összevetésére van szükség. 2006–2007 folyamán egy nemzetközi szakértőkből álló bizottság – amelynek az EMCDDA és a NIDA képviselői is tagjai voltak – iránymutatásokat állapított meg a kábítószerekkel és a járművezetéssel kapcsolatos jövőbeli kutatáshoz az összehasonlíthatóbb módszertanok kialakítása érdekében. Ezeket a 2010-ben lezáruló uniós DRUID projekt fogja össze, melynek keretében az alkohol, az illegális kábítószerek és a gyógyszerek vezetési képességekre gyakorolt hatására vonatkozóan végeznek referenciavizsgálatokat, illetve elemzik a balesetben érintett járművezetők, továbbá a járművezető populáció egésze körében az alkohol és más pszichoaktív szerek előfordulási gyakoriságát is.

A kiadvány letölthető az alábbi linkre kattintva,  ill. korlátozott számban nyomtatott formában is megrendelhető irodavezetőnknél.

 EMCDDA Insights 8 – Drug use, impaired driving and traffic accidents