Milyen a kábítószer-fogyasztás elterjedtsége a fogvatartottak körében?

A büntetés-végrehajtásban 2015-től bevezetett kockázatelemzési rendszer adatfelvételi fejlesztésének részeként 2015 márciusában 1170 fős fogvatartotti mintán sor került szerhasználatra vonatkozó kérdések lekérdezésére is. A vizsgálatba bevont fogvatartottak 31,8%-a (355 fő) fogyasztott saját bevallása szerint kábítószert valamikor élete során a bekerülése előtt. Kannabiszt 218 fő (a teljes minta 18,7%-a, a valaha fogyasztók 61,4%-a) használt már valamikor élete során. Ezt követték a stimulánsok, 205 fő (a teljes minta 17,5%-a, a valaha fogyasztók 57,7%-a) mondta azt, hogy próbált már ilyen típusú szert és csaknem ugyanennyien, 202 fő (a kérdésre válaszolók 28,2%-a) nyilatkozott úgy, hogy szed valamilyen gyógyszert, melynek elhagyása befolyásolná viselkedését. Valamilyen hallucinogén szert 50 fő (a minta 4,3%-a,  a valaha fogyasztók 14,1%-a), opiátokat 43 fő (3,7%, 12,1%), szerves oldószereket 23 fő (2%, 6,5%) fogyasztott már legalább egyszer életében. Designer drogot 77 fogvatartott (6,6%, 21,7%) próbált már.

Egy 2012-ben készült, regionális lefedettséggel rendelkező kutatás is vizsgálta a fogvatartottak (852 fő) szerhasználati jellemzőit is. A mintába került fogvatartottak 49,7%-a saját bevallása szerint fogyasztott már életében valaha valamilyen kábítószert/ új pszichoaktív szert. A legtöbben kannabisz-származékot fogyasztottak (35,5%), amelyet az amfetamin-származékok (27,6%), az ecstasy (26,9%), a kokain (18,7%), illetve az LSD (12,9%) követett. Emellett a fogvatartottak körében mérhető volt az új pszichoaktív szerek megjelenése is, a leggyakoribb közülük a mefedron volt, amelyet a megkérdezettek 12,6%-a fogyasztott már valaha életében. A minta 20,7%-a vallotta, hogy használt már valaha intravénásan valamilyen kábítószert.

borton_2016_hu_01

 

Hány esetben foglaltak le kábítószer-gyanús anyagokat a börtönökben?

A BVOP adatai szerint 2015 folyamán kábítószergyanús anyag lefoglalására 252 esetben került sor. A tiltott anyagokat az esetek 73%-ában (185 eset) a fogvatartottakhoz való eljuttatást megelőzően találták meg. Az intézetek beszámolói szerint a lefoglalások legnagyobb részét a marihuána, a vélhetően szintetikus kannabinoidokkal kezelt növényi törmelékek és dohány termékek, valamint visszaélésszerűen használt pszichoaktív hatású gyógyszerek tették ki. A bv. intézeten belül kábítószer-használat felderítésére 8 intézetben, 43 fogvatartott esetében került sor, az esetek többsége szintén a fentebb említett szerekhez volt köthető. Injektáláshoz kapcsolódó eszközök lefoglalása, illetőleg intravénás szerhasználat felderítése a hazai bv. intézetekben nem jellemző, 2015-ben sem volt ilyen eset.

Milyen drogperevenciós programok érhetők el a büntetés-végrehajtási intézetekben?

A prevenciós körletek, részlegek kialakítását a bv. intézeteken belül az önként jelentkező fogvatartottak számára egy 2002-es jogszabályi változás tette lehetővé. Az itt elhelyezett fogvatartottak bizonyos kedvezmények és kezelések fejében, írásos nyilatkozatban vállalják a részvételt a havonta elrendelhető drogszűrésben. 2015-ben 20 bv. intézetben működött drogprevenciós körlet, összesen 378 férőhellyel. Az itt elhelyezett fogvatartottak száma változó, 2015. december 31-én az intézetek összesítése szerint 204 fő volt.

A drogprevenciós körleten biztosított szolgáltatásokon túl, valamennyi fogvatartott számára nyitott program 28 intézetben került megvalósításra 2015-ben. Az elért fogvatartottak száma programonként 5-6 főtől 225 főig terjedt, összesen mintegy 1150 fő volt.

A prevenciós körleteken biztosított, illetve az attól függetlenül, valamennyi fogvatartott számára nyitott drogprevenciós programok hasonlóak voltak tartalmukat tekintve: jellemzően csoportos és egyéni pszichológiai/pszichoterápiás foglalkozásokat, esetenként ismeretterjesztő előadásokat tartalmaztak. A programok fókuszában az esetek döntő többségében a személyiségfejlesztés (önismeret, stressz-kezelés, konfliktuskezelés), az egyéni és szociális kompetenciák fejlesztése, az egészség megőrzése, a visszaesés megelőzése, a felvilágosítás és az ismeretek bővítése állt. Formájukat, módszerüket tekintve a programok változatosak voltak: kézműves foglalkozások, zeneterápia, meseterápia, sportfoglalkozások, kutyaterápia, kulturális programok, filmvetítés, irodalmi csoport, életvezetési tanácsadás.

Hány HIV/ HBV/ HCV fertőzött fogvatartott van a büntetés-végrehajtási intézetekben, melyek a rizikócsoportok?

A HIV és a hepatitis B és C vírusfertőzések prevalenciája magasabb a fogvatartottak körében, mint az általános népesség körében. A büntetés-végrehajtási intézetekben végzett kutatások azt jelzik, hogy a vizsgálati mintába került HCV-fertőzött fogvatartottak többsége valószínűleg a korábbi intravénás kábítószer-használat és azzal összefüggő kockázati magatartások által fertőződött meg, emellett azonosítható egy csoport, amely valószínűsíthetően tetoválás során történt közös tűhasználat miatt akvirálta a fertőzést.

2015 folyamán HCV szűrésen összesen 2419 fogvatartott vett részt, az átlag fogvatartotti létszám 13,6%-a. Közülük 190 fő (7,9%, a teljes fogvatartotti létszám 1,1%-a) bizonyult HCV ellenanyag pozitívnak, ebből 96 fő egyidejűleg fertőzőképes hepatitis C vírushordozó is volt. Hepatitis B szűrés 594 esetben (a fogvatartotti létszám 3,3%-a) történt, 2 HBV+ fogvatartott kiszűrésére került sor. HIV szűrés 750 esetben (a fogvatartottak 4,2%-a) történt, 1 új eset került kiszűrésre.

A 2015. évi intravénás szerhasználók körében végzett országos HIV/HCV prevalenciavizsgálat adatai szerint közel minden második (266 fő, 48,4%) intravénás szerhasználó volt már valaha börtönben, körükben a HCV prevalenciája 65% volt.

Hány fogvatartott lépett kezelésbe a börtönben 2015-ben?

A TDI adatok alapján 2015-ben 95 fogvatartott kezdett kezelést (91 férfi, 4 nő) kábítószer-probléma miatt, valamennyien elterelés keretében. A kezelést kezdő fogvatartottak átlagéletkora 31,1 év volt, 84 százalékuk legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett. A szerhasználati mintázatot vizsgálva, a stimulánshasználat (elsősorban amfetamin), és az opiáthasználat (elsősorban heroin) nagyobb arányban jellemezte a falak között kezelést igénylőket, míg a kannabiszhasználat a nem fogvatartottak körében volt gyakoribb, mint a kezelést meghatározó elsődleges szerhasználati probléma. A kezelést kezdő fogvatartottak 22%-a esetében az injektálás volt a jellemző szerhasználati forma, és 30% számolt be arról, hogy életében legalább egyszer injektált kábítószert, ami lényegesen magasabb a nem fogvatartottakra jellemző 5%-os,  illetve 12%-os aránynál.

borton_2016_hu_02

Hogyan zajlik a bv. intézetekben a kábítószer-használatban érintett fogvatartottak reintegrációja?

2015-ben a 30 hazai bv. intézet mintegy felében (53%, 16 intézet) volt elérhető reszocializációval/reintegrációval kapcsolatos program vagy egyéni támogatás, mely kimondottan kábítószer-fogyasztó fogvatartottak számára szólt, vagy amelyben kábítószer-fogyasztói múlttal rendelkező fogvatartottak is részt vettek. Kifejezetten kábítószer-használó fogvatartottakat megcélzó reintegrációs program 9 intézetben (13 program) volt elérhető, melyek keretében összesen 162 főt sikerült elérni. Szélesebb körű reintegrációs/reszocializációs program, mely a kábítószer-használatot is érintette 7 intézetben valósult meg, összesen 387 fogvatartott részvételével. A reintegrációs gondozás célja, hogy elősegítse az elítéltek társadalomba való visszailleszkedését a szabadulásuk után.

A bv. intézetekben a reintegrációt a pártfogó felügyelők is segítik, akik gondozói és utógondozói feladatokat látnak el a pártfogó felügyelet alá helyezett, valamint az őket önkéntesen felkereső fogvatartottak számára. A gondozás egyéni tanácsadás és esetkezelés, valamint csoportos tájékoztatás formájában valósul meg. Az egyéni esetkezelés keretében biztosított támogatási formák között a vonatkozó rendelet külön nevesíti a „szenvedélybetegségekhez kapcsolódó szociális és mentális deficitek kezelésével az ártalmas következmények csökkentését”. A támogatás többek között magába foglalja az olyan területeket, mint az egészségügyi ellátás/elhelyezés, munkaerőpiaci beilleszkedés, lakhatás, képzésben való részvétel segítése, szociális ügyintézésre való felkészítés. Az utógondozás keretében a pártfogó felügyelők a szabadulást követő egy évben segítik a frissen szabadultak társadalmi beilleszkedését, a fentebb felsorolt támogatási formákon keresztül.