Honnan származnak információnk a kezelt kábítószer-használókról?

Európai standardokat követve 2005-ben indult Magyarországon a Kezelési Igény Indikátor (Treatment Demand Indicator – TDI) adatgyűjtés. Jogszabályi kötelezettség alapján minden hazai kezelő, ellátó intézmény – legyen az egészségügyi vagy szociális típusú szolgáltató – köteles kitölteni egy úgynevezett TDI adatlapot valahányszor új beteg kezd kezelést nála kábítószer-problémájából adódóan. Az adatlapot – mely a kezelés megkezdéséről, a kliens szocio-demográfiai helyzetéről és szerhasználatáról tartalmaz kérdéseket – a 2. vagy 3. találkozás során rögzítik a szolgáltatók a klienssel. Az adatokat esetre bontva negyedévente juttatják el az Országos Addiktológiai Centrumnak, aki a Nemzeti Drog Fókuszpont segítségével összesíti, tisztítja és feldolgozza azokat. A kliensek rögzítése egy egyéni azonosító segítségével történik, megőrizve anonimitásukat, de mégis követhetővé téve őket az adatokban (például az egy éven belüli többszöri megjelenések kiszűrésére az éves statisztikákból). Az alábbiakban bemutatott adatok tehát a kábítószer-használatuk miatt az adott évben kezelést kezdőket tartalmazzák, érvényes megállapításokat is elsősorban erre a populációra tehetünk.

Hány beteg lépett kábítószer-probléma kapcsán kezelésbe 2015-ben?

A 2015-ben a TDI rendszerbe jelentő 79 szolgáltató összesen 4308 kezelésbe lépőről számolt be. Az összes kliens 90,5%-a (3900 fő) kezdett kezelést specializált járóbeteg ellátónál, alacsonyküszöbű szolgáltatónál vagy általános/mentális egészségügyi szolgáltatónál. Járóbeteg ellátás keretei között 2780 fő lépett elterelés miatt kezelésbe. Fekvőbeteg ellátás keretében az összes kliens 9,5%-a (408 fő) kezdett kezelést 2015 folyamán, közülük elterelésben vett részt 6 fő.

Európai összehasonlító adatok

Mekkora az elterelés miatt kezelést kezdők aránya?

A büntetőeljárás elkerülése (elterelés) a kezelésbe kerülés legfőbb indoka a kábítószer-használók körében. Az összes kezelést kezdő számának évenkénti alakulását befolyásolja az elterelés feltételeinek, hozzáférhetőségének változása, illetve a kábítószer-rendészeti aktivitás is.

Az összes klienst (4308 fő) tekintve 64,9% (2788 fő) volt az elterelés útján kezelésbe jutók aránya 2015-ben.

kezeles_2016_hu_01

Jellemzően milyen kábítószer fogyasztása miatt keresnek kezelést a szerhasználók?

A kábítószer-használatból eredő probléma miatt kezelést kezdők többsége (56,2%) – a korábbi évekhez hasonlóan – kannabiszhasználat miatt kezdett valamilyen kezelési programot. Amfetamin típusú stimulánsok – beleértve az ecstasy-t is – használata miatt a kliensek 16,6%-a jelentkezett kezelésbe. Hallucinogének fogyasztása miatt lépett kezelésbe a kliensek 5,2%-a. Az opiáthasználat kis mértékben volt jellemző indoka a kezelésnek (3,6%). A kokain és ecstasy-használók aránya egyaránt mintegy 2% volt. A felsoroltakon kívüli egyéb szereket a kezelést kezdők 12,1%-a jelölt meg elsődleges szerként.

kezeles_2016_hu_02
Európai összehasonlító adatok

A szertípus szerinti megoszlás különböző képet mutat az elterelés miatt és az egyéb indokból kezelést kezdők körében. Az eltereltek esetében a legmarkánsabb különbség a kannabiszhasználók rendkívül magas aránya (69,7%). A nem elterelés miatt kezelést kezdők körében is ez a legjellemzőbb elsődleges szer, de ott mindössze 31,1% az arányuk.

kezeles_2016_hu_03

Hogyan alakult az intravénás szerhasználó kliensek összetétele az elmúlt évek során?

A kezelést kezdők körében némi késéssel, de végül 2013-ra láthatóvá vált az eltolódás, ami a többi adatforrásban már korábban is érzékelhető volt: vagyis az opiát típusú szerek – elsősorban a heroin – visszaszorulása és a „designer” stimulánsok térnyerése az intravénás szerhasználók körében.

2010 előtt az intravénás szerhasználók között több mint 90%-ban heroin- és amfetamin-használók fordultak elő. 2009 és 2015 között az elsődlegesen heroint injektálók aránya a korábban jellemző 70%-ról 32% körülire esett vissza, míg az egyéb stimulánsokat injektálók, valamint az egyéb szereket injektálók aránya összesítve meghaladta a heroint injektálókét.

kezeles_2016_hu_04

 Mi jellemzi a kezelésbe lépő intravénás szerhasználókat és szerhasználati szokásaikat?

Az új szerek használóiról elmondható, hogy a klasszikus szerekhez képest magasabb közöttük a nagyon fiatalok (20 éven aluliak) aránya, illetve, hogy a kezelési igény e szerek használata esetén korábban jelentkezik. A használt szerüket elsődlegesen intravénásan fogyasztó kliensek között is megfigyelhető, hogy az új pszichoaktív szerek használói körében magasabb a szerüket napi gyakorisággal, vagy heti több alkalommal használók aránya. A kezelést kezdő intravénás szerhasználók körében az egyéb stimulánsokat és nem besorolható szereket injektálók körében a legmagasabb a naponta vagy heti 2-6 napon injektálók aránya (65,0%) összehasonlítva a heroin- (47,0%) és az amfetamininjektálókkal (23,0%).

kezeles_2016_hu_05

Milyen tendenciák figyelhetőek meg a kezelt betegek körében?

A kezelésbe lépők esetében – mind az elsőként kezelésbe lépőket, mind az összes klienst tekintve – elmondható, hogy a kannabiszhasználat a legjellemzőbb probléma, amihez a kezelési igény kötődik, különösen az elterelés keretében kezelést kezdők körében. Az ellátórendszerben megjelenő kliensek többsége a büntetőeljárás elkerülése érdekében kezd kezelést.

Megfigyelhető trend a kezelési igényt meghatározó elsődleges szer tekintetében az egyéb szerek arányának markáns emelkedése 2010-zel kezdődően. Ez a jelenség egyértelműen az ÚPSZ terjedésével hozható összefüggésbe. Az összes kezelést kezdő körében látható az opiátokhoz köthető kezelési igény visszaesése 2009-től kezdődően.

Az új pszichoaktív anyagok vélhetően három kategóriában kerülnek rögzítésre a TDI rendszerben. Az „egyéb stimulánsok” a katinonok és más stimulánsok miatti, az „egyéb hallucinogének” a szintetikus kannabinoidok fogyasztásához köthető eseteket tartalmazza, az „egyéb szerek” kategóriája is dominánsan új pszichoaktív anyagok miatti kezelési igényeket takar vélhetően. A módszertani bizonytalanság mellett is figyelemre méltó, hogy e három kategória összevontan a kezelési igények mintegy 40%-ért volt felelős 2015-ben.

Az összes és az életükben első alkalommal kezelést kezdők között elsődleges szer szerint nincs jelentős eltérés az elterelés miatt kezelést kezdők dominanciája miatt.

kezeles_2016_hu_06

Tények és számok a helyettesítő kezelésről

Mit jelent a szubsztitúciós kezelés?

A szubsztitúciós kezelés (más néven helyettesítő kezelés) a kábítószer-függőség kezelésére szolgáló módszer, mely folyamán olyan receptre felírható helyettesítő szerrel folytatnak kezelést, amelyre keresztfüggősége vagy kereszttoleranciája van a kezeltnek. A helyettesítő kezelés célja egy adott szer fogyasztásának megszüntetése/csökkentése (főként, ha a szer illegális), vagy egy adott fogyasztási mód ártalmainak, így az egészségre ható ártalmak (pl. a közös fecskendő-használatból eredő HIV, HCV fertőzés) és a szociális következmények, kriminalizáció csökkentése. A helyettesítő kezelést sokszor kíséri egyéb, pl. pszichoszociális kezelés.

A szubsztitúciós kezelés során a fogyasztott kábítószer (pl. opiátok) agonistáját (pl. metadont) vagy részleges agonistáját (pl. buprenorfin) alkalmazzák a függőség kezelésére orvosi felügyelet alatt. Helyettesítő szereket rövid detoxikációs vagy hosszú távú fenntartó kezelés részeként írhatnak fel. A rövid távú kezelés pár héttől több hónapig, a hosszú távú kezelés határozatlan ideig, akár a kliens élete végéig is tarthat.

Forrás: EMCDDA Strukturált kérdőív 31 (2006); Demand Reduction – A glossary of Terms, ODCCP Studies on Drugs and Crime; WHO Lexicon of Alcohol and Drug Term

Mi szabályozza a szubsztitúciós programok tartalmát?

Hazánkban 1995-től működnek metadon programok, az első szakmai protokoll 2002-ben jelent meg, a programok folyamatos OEP finanszírozása is ettől az évtől számítható. A szubsztitúciós programok az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele alapján működnek.

Hány helyen nyújtanak metadon ill. buprenorfin/naloxon kezelést Magyarországon?

2015-ben a metadon vagy buprenorfin/naloxon kezelést nyújtó szolgáltatók száma 15 volt az országban. Az ellátás jellemzően ambuláns kezelés keretében történik, de van néhány szolgáltató, akik fekvőbeteg ellátás formájában (kórházi vagy terápiás közösségben) is biztosítják ezt a gyógyszeres kezelést.

Hány fő vett részt szubsztitúciós kezelésben 2015-ben?

A szolgáltatók jelentése szerint 2015-ben összesen 669 kliens részesült fenntartó vagy detoxikációs célú szubsztitúciós kezelésben (metadon vagy buprenorfin/naloxon kezelésben) az év során, ez szakértői becslések szerint az összes eset 80%-át fedi le.

A metadon vagy buprenorfin/naloxon kezelésben részesülők 95,2%-a (637 fő) fenntartó kezelés céljából, 4,8%-a (32 fő) detoxikálás céljából kapott szubsztitúciós szert. A fenntartó kezelések 79,7%-ában metadont használtak, ez az arány szinte azonos az előző években mérttel. A buprenorfin/naloxon esetében lehetőség van beteg által finanszírozott gyógyszerfelírásra, így a költségeket vállalni kész kliensek kezelésben részesülhetnek abban az esetben is, ha egyébként az ellátás kapacitásait túllépnék.

kezeles_2016_hu_07


Európai összehasonlító adatok a szubsztitúciós kezelésben lévő kliensekről

Hogyan alakult a szubsztitúciós kezelésben résztvevő kliensek száma az elmúlt években?

Az opiát helyettesítő kezelésben ellátottak száma relatíve stabil a vizsgált évek viszonylatában: volt egy kisebb emelkedés 2008-at követően, mely a buprenorfin/naloxon bevezetéséhez (és az önfinanszírozott ellátás lehetőségének megteremtéséhez) köthető, majd egy módszertani fejlesztés, mely a 2011-es visszaesést okozta. A relatíve stabil hozzáférés oka, hogy a finanszírozott kezelési kapacitás nem változott az évek során.

Az utolsó becslés a heroinhasználók számáról 2013-ban készült 2010-2011-re vonatkozóan, ezek alapján 2010-ben hozzávetőlegesen 22%-os volt a helyettesítő kezelés lefedettsége az összes heroinhasználó viszonylatában.

kezeles_2016_hu_08