Hány drogfogyasztó van Magyarországon?
A drogfogyasztás rejtőzködő tevékenység, a drogfogyasztók létszámára csak becsléseket tehetünk. A problémás drogfogyasztás kulcsindikátora (PDU) tulajdonképpen egy ilyen becslést takar.
A magas kockázatú szerhasználat (High Risk Drug Use – HRDU vagy korábban PDU) az EMCDDA fogalomhasználata szerint olyan rendszeres szerhasználat, amely tényleges károkat okoz (negatív következményekkel jár) az adott személyre nézve (ideértve a függőségen túl az egyéb egészségügyi, pszichológiai és szociális problémákat is) vagy amely következtében nagy valószínűsége/kockázata van annak, hogy az adott személy ilyen károkat fog elszenvedni.
Magas kockázatú szerhasználó populációk nagyságára vonatkozó becslések
Jelenleg is érvényes becsléssel az intravénás szerhasználó populáció nagyságára (opiát és stimuláns injektálók együttesen) vonatkozóan rendelkezünk. Ez 2016-ban, az Országos Epidemiológiai Központ által 2006 óta szervezett, országos HIV/HBV/HCV prevalencia vizsgálat 2014 és 2015 évekre vonatkozó kliensforgalmi adatait használja fel, a fogás-visszafogás módszerét egy adatbázison, időben ismétlődve alkalmazva. Ez alapján az intravénás szerhasználói populáció becsült nagysága 6707 fő volt 2015-re nézve. (A becslés módszertanával kapcsolatban részletes információk a 2016-os Éves Jelentésben találhatók.)
A magas kockázatú szerhasználó populáció nagyságára vonatkozóan történt ugyan szertípusokra bontott becslés, ám az ebből származó adatok a 2010-2011-es vagy még korábbi évekre vonatkoznak, így azokat az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) 2010-től kezdődő térnyerése miatt jelenleg már nem tekintjük érvényesnek. (Bővebb információért lásd a 2013-as Éves Jelentést.)
Milyen változások történtek az intravénás szerhasználatban az elmúlt években?
A tűcsere adatok alapján az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) 2010-től kezdődő térnyerése teljesen átalakította a megelőző évekre jellemző szerhasználati struktúrát: míg 2009-ben a kliensek kevesebb mint 4%-a injektált elsődlegesen valamilyen új pszichoaktív szert, addig 2015-ben már a tűcsere szolgáltatást igénybevevők 80%-a vallotta azt elsődlegesen injektált szerének.
Az amfetamin és heroin injektálás térvesztése tovább folytatódott 2015-ben. Az egyéb opiátok (elsősorban a metadon) intravénás használata 7-9% között mozgott az elmúlt években. A stimulánsok tekintetében, az új pszichoaktív szerek, azaz a designer stimulánsok 2013-tól már az amfetamint is kiszorították: míg 2009-2012 között 40% körül volt az elsődlegesen amfetamint injektálók aránya, 2015-re 10%-ra csökkent.
Az új pszichoaktív szereket injektálók körében körében, ahogy 2012 óta minden évben, úgy 2015-ben is a „pentakristály” volt a leggyakrabban injektált elsődleges szer (2015-ben 65%). Ezt követte a – 2014-ben szintén második helyet betöltő – „zene”(31%). A többi ÚPSZ, mint például az MDPV, a mefedron vagy a benzon előfordulási gyakorisága 4% alatti volt az elsődlegesen ÚPSZ-okat injektálók körében.
Milyen módszerek léteznek a problémás drogfogyasztás elterjedtségének becslésére?
E becslési eljárásoknak jelenleg három nagyobb csoportja ismert: a multiplikátor eljárás, a fogás-visszafogás (capture-recapture) módszer, valamint a többváltozós módszer.
A multiplikátor módszer az ismertté vált (pl. kezelésbe került) problémás fogyasztók számán, és a problémás fogyasztók ismertté válásának valószínűségén (pl. problémás fogyasztók közül kezelésbe kerülők aránya) alapul.
A fogás-visszafogás módszer a különféle, egymástól független nyilvántartásokban (pl. egészségügyi és igazságügyi) szereplő drogfogyasztók beazonosításán alapul, abból a feltevésből kiindulva, hogy az egyik nyilvántartásba való bekerülés valószínűsége nem befolyásolja a másik nyilvántartásba való bekerülést. Ez pedig lehetővé teszi a rejtett népesség becslését a vizsgált regiszterekben való jelenlét vagy hiányzás alapján.
Végül a többváltozós elemzés a különböző, regionálisan rendelkezésre álló indikátorokon végzett regresszió elemzés segítségével készít becslést a problémás drogfogyasztás országos elterjedtségére vonatkozóan.
